A spanyol festő, Francisco de Goya y Lucientes (1746-1828) élete szorosan összekapcsolódik Madrid történetével, hiszen majdnem ötven évig élt és alkotott a spanyol fővárosban. Munkáit paloták, múzeumok és templomok őrzik, emlékezetét pedig az őt ábrázoló köztéri szobrok és egy metrómegálló is őrzi.
Francisco de Goya y Lucientes
Francisco de Goya y Lucientes 1746-ban, a zaragozai Fuendetodos nevű falucskában látta meg a napvilágot. 1775-ben költözött Madridba és a Királyi Szövőműhelyben kezdett el dolgozni mint kárpittervező. Karrierje tele volt sikerekkel és váratlan fordulatokkal: megörökítette a nemesség tagjait és híres művészeket, majd 1789-ben IV. Károly királyi festőjévé nevezték ki. A francia megszállás alatt (1808-1813) teljesített ugyan megbízásokat a kormányzó, José Bonaparte számára is, azért mégis a madridi nép pártján állt. A franciák kiűzése után, VII. Ferdinánd király uralkodása alatt megítélése vegyes volt, így az addigra már hallását elvesztő festő inkább visszavonultan élt a Manzanares folyó túlpartján lévő házában, amit a „Süket házának” is neveztek. 1824-ben elhagyta az országot és Bordeaux-ban telepedett le, ahol négy évvel később érte a halál.
Goya lakása
Goya néhai lakhelyét A Puerta de Sol és a Királyi Palota közötti kacskaringós utcák rejtik, amerre a turisták ritkábban járnak, így nem árt céltudatosnak lenni, ha meg akarjuk találni. A calle de Santiago és a calle de Espejo sarkán áll az a négyemeletes épület, ahol a festő 1777-ben élt. Itt született meg fia, Vicente Anastasio.
A Királyi Szövőműhely
Ahogy már említettem, Goya madridi karrierje a Királyi Szövőműhelyben indult, ahová földije és sógora, Francisco de Bayeau protezsálta be a vidéki festőt. A műhely a királyi család megrendeléseit teljesítette, az innen kikerülő falikárpitok pedig a királyi palotákat díszítették.
A műhely még ma is működik, a többszázéves darabok restaurálása mellett új szőnyegeket is előállítanak, emellett múzeumként is látogatható.
Basílica de San Francisco el Grande
A hatalmas klasszicista templom építészetileg is érdekes, hiszen kupolája a keresztény világ harmadik legnagyobbja. Az egyik oldalkápolnájában találjuk meg Goya olajfestményét, amelyet 1783-ban festett és Sienai San Bernardót ábrázolja prédikáció közben. A képen a fiatal festőt is felfedezhetjük jobb oldalon, sárga kabátban. Az épület nyitvatartási időben, múzeumként látogatható és hála a modern technikának, már egy 3D virtuális séta során is bejárható.
A Prado Múzeum
Goya munkásságát legalaposabban a Prado Múzeumban ismerhetjük meg. Az állandó kiállításon megtekinthető munkák átfogják a művész teljes pályáját. Láthatunk itt könnyed, rokokó falikárpit terveket, IV. Károlyról és családjáról készült számos portrét, a Meztelen és a Felöltözött Mayát, az 1808 május 2. és 3-i felkelés eseményeit ábrázoló vásznakat és az idős mester úgynevezett „fekete festményeit” melyeket annak idején a saját háza falára festett.
A látogatás során legyünk résen, ugyanis Goya képei három különböző emeleten lettek elhelyezve.
A San Antonio de La Florida Kápolna
A kápolna kívülről igen szerény kinézetű, egyedül az előtte álló Goya szobor utal arra, hogy a hely valamilyen érdekességet rejthet. Belépve aztán az ember nem tud betelni a kupoláját borító, a szemet megtévesztő freskókkal. Goya 1798-ban festette meg a Páduai Szent Antal életét ábrázoló jeleneteket, melyekhez inspirációt a San Antonio de Los Alemanes templom ábrázolásai jelentették számára. A kápolnát a Goya kísértetei című filmben is említik. A történet szerint a festő az egyik angyalát modelljéről, a gyönyörű Inésről mintázta. A lányt később az inkvizíció eretneknek bélyegzi és börtönbe veti, Goya pedig mindent megtesz, hogy kiszabadítsa.
A kápolna egyben mauzóleum is, Goya földi maradványait 1919 óta őrzik itt. Legalábbis, ami maradt belőle, a 19. századi exhumálás során ugyanis a fejét nem találták meg a bordeauxi sírjában.
A Királyi Szépművészeti Akadémia
Az intézménybe Goya fiatal korában többször is sikertelenül felvételizett, később, már befutott művészként festő igazgatóvá és tiszteletbeli igazgatóvá is kinevezték. Az Akadémia gyűjteményében ma számos Goya festmény szerepel, közöttük van egy Önarckép, a Szardínia temetése és a kormányzó Manuel Godoy arcképe is.
A Museo Lázaro Galdiano
A Lázaro Galdiano Múzeum igazi kis ékszerdoboz az előkelő Salamanca negyedben. Egy gazdag lapkiadó, Lázaro Galdiano egykori palotájában, annak magángyűjteményéből jött létre. Ide kerültek az eredetileg Osuna hercegnőjének készült festmények, melyeket Goya Boszorkányokat és egy Boszokányszombatot ábrázolt. A palota eredeti dekorációja részeként az egyik terem mennyezetén magát Goyát is megtaláljuk.
A Romanticizmus Múzeuma
Szintén egy palotában kapott helyet a romantika korszakát bemutató Romanticizmus Múzeuma. Néhai tulajdonosa, a mecénás Vega-Inclán márkija alapította a toledói El Greco Múzeumot és a valladolidi Cervantes Lakásmúzeumot. Az ő tulajdonában állt Goya Nagy Szent Gergelyt ábrázoló oltárképe is. Érdekesség, hogy a festmény az eredeti helyén, az épületben lévő magánkápolnában látható. A kép egyébként egy, az egyházatyákat ábrázoló sorozat része.
A Palacio de Liria
Ez a 18. századi palota az Alba hercegi család rezidenciája. A család évszázadok óta a spanyol arisztokrácia egyik legjelentősebb tagja. Goya kortársa, Alba hercegnője, María del Pilar Teresa Cayetana de Silva Álvarez de Toledo (1762-1802) rendelkezett annak idején a legtöbb nemesi címmel az egész spanyol arisztokrácia körében. A hercegnő Goya mecénása és közeli ismerőse (egyesek szerint szeretője) volt, így nem meglepő, hogy a festő több alkalommal is elkészítette portréját. Az egyik leghíresebb, amelyen a hercegnő egy vastag vörös szalaggal átkötött fehér ruhát visel, ma is a család tulajdonában lévő palotában látható.
A Casa Botín étterem
A Casa Botín a világ legrégebbi, ma is működő étterme a Guiness Rekordok Könyve szerint. 1725-ben egy Botín nevű francia szakács unokaöccse alapította a Cuchilleros utcában, a Plaza Mayor szomszédságában. Korabeli sütőkemencéjében azóta nem aludt ki a láng, még a 2020-as karantén alatt is bejártak a dolgozók, hogy táplálják a tüzet, amelyen a ház specialitásai, a sült malac és a sült bárány készülnek. A feljegyzések szerint a fiatal Goya 1765-ben mint tányérmosó dolgozott az étteremben.
