A lány, akit a latin tudása mentett meg a zárdától. Beatriz Galindo, „La Latina”

La-Latina-síremlék-Museo-de-San-Isidro
Beatriz Galindo intelligenciájának és műveltségének köszönhetően futott be nagy karriert a 15. század végén. Kolostorba szánták, de helyette a királyi udvar befolyásos tagja lett. Humanista, akinek a nevéhez kórházak és zárdák alapítása kapcsolódik, nevét Madridban az egyik belvárosi negyed, a „La Latina” őrzi.

Beatriz Galindo Salamancában, egy elszegényedett „hidalgo” családban született az 1460-as évek derekán. Szülei már hamar felfigyeltek az intelligenciájára, éppen ezért apácának szánták, és taníttatni kezdték a Salamancai Egyetem egyik iskolájában. Hatalmas latin tehetsége hamar megmutatkozott, 15 évesen nem csak olvasott és fordított, hanem folyékonyan beszélt és könnyeden írt is latinul. Mindemellett görögül is beszélt, és már ekkor nagyon szerette Arisztotelészt. Kiválóságának először Salamancában, aztán az egész királyságban híre ment, és hamarosan megkapta a „La Latina” becenevet. 

A királynő udvarhölgye

Már kis híján zárdába vonult, amikor I. Katolikus Izabella magához hívatta az udvarba 1486-ban. Beatrizból udvarhölgy lett, sőt, a krónikások szerint a királynő nagyon adott a véleményére és többször kikérte a tanácsát politikai ügyekben is. 

A lány 1491-ben kötött házasságot Francisco Ramírez de Madrid tüzér kapitánnyal, a Katolikus Királyok egyik tanácsadójával. Az esküvő alkalmából az uralkodók 500 000 maravedí hozományt adtak Beatriznak, ami igen szép summának számított. A házaspárnak két fia született, az elsőszülött keresztapja maga II. Ferdinánd király volt. A frigy nem tartott túl sokáig, Francisco kapitány ugyanis 1501-ben egy csatában meghalt.

Beatriz Galindo-Museo-Lazaro-Galdiano-07962
Beatriz Galindo korabeli portréját a Museo Lázaro Galdiano őrzi (ismeretlen festő, 16. század eleje)

Kórház a rászorulóknak

A házaspár közösen alapította azt a kórházat (1499-1507), amelyet a környékbeliek hamarosan csak “La Latina” néven kezdtek emlegetni. A Cebada téren álló épület terveit egy Maese Hazan nevű mudéjar, vagyis muzulmán mester készítette.

Convento-San-Geronimo-Madrid
A La Latina kórház és a hozzá tartozó zárda Texeira térképén (1656)

Az alapítók kívánsága az volt, hogy az intézményben öt, negyven évnél idősebb, gondosan kiválasztott apáca dolgozzék, akik egy tucat beteget tudtak ellátni. Főleg volt foglyok, megesett nők és árvák kaptak itt segítséget, amiből látszik, hogy Beatriz társadalmi feladatnak tekintette a munkáját. Az intézmény irányítását maga az özvegy látta el, sőt az épületben is lakott. A kórház megszakításokkal ugyan, de egészen 1899-ig működött, később az épületet lebontották, most a La Latina színház emelkedik a helyén. Szerencsére a kaput megmentették és több fénykép is fennmaradt az épületről.

Hospital-La-Latina-Madrid-MET-DT6340
A La Latina kórház gótikus kapuja Charles Clifford 19. századi fényképén (The Metropolitan Museum)

Pereskedés a ferencesekkel

A kórház mellett egy zárda is helyet kapott, de ezzel hamarosan gondok akadtak. A kolostort ugyanis a Szent Jeromos rend apácái működtették, ezt a rendet támogatta Beatriz Galindo és szeretett néhai úrnője, Katolikus Izabella is. Ám a telek túl közel volt a befolyásos San Francisco el Grande templomhoz, és ezt a vezető apát hamarosan nehezményezte is. Ráadásul azt is állította, hogy  Beatriz férje annak idején azt a telket a ferenceseknek ígérte. Habár Francisco Ramírez eddigre már régen meghalt, így nem lehetett megkérdezni, iratok pedig nem támasztották alá az apát állítását, a Szentszék fellebbviteli bírósága mégis a ferenceseknek adott igazat. Beatriz kénytelen volt átadni nekik a kolostort, amelyet ezután a ferences rend működtetett. 

La-Latina-síremlék-Museo-de-San-Isidro
La Latina alabástrom síremléke a madridi San Isidro Múzeumban (Hernán Pérez de Albiz, 1530k.)

A második Jeromos rendi kolostor

A Jeromos rendi apácák új kolostorba költöztek, de azért nem mentek túl messze, néhány perc sétával a calle Toledón bármikor eljutottak a kórházhoz. Onnantól kezdve ez a kolostor viselte Szent Jeromos, vagyis San Jerónimo nevét, emlékét ma is őrzi a Calle de Concepción Jerónima. 

A Szent Jeromos zárda Texeira térképén (1656)

A krónikából törölve?

Amikor Beatriz megözvegyült, végleg Madridban telepedett le, hogy megtarthassa a család társadalmi és politikai helyzetét, és kiskorú fiai örökölt jogait. Annak ellenére, hogy ezzel visszavonult az akkor még vándorló királyi udvartól, Katolikus Ferdinánd, sőt még I. Károly is tanácsért folyamodtak hozzá olykor-olykor. Jelentőségét mutatja, hogy I. Károly krónikása, Lucio Marineo Sículo a Spanyolország emlékezetes dolgairól (De Rebus Hispaniae memorabilibus) szóló könyvében Beatrizt is megemlíti, pedig ebből a krónikából sokan kimaradtak. Maga Marineo Sículo jegyzi meg, hogy, I. Károly tiltására kénytelen volt a szövegből kihagyni  „több kiváló lejegyzésre méltó férfi és nem kevés nő említését”. Bizony Károly már más, kevésbé haladó értékrendet képviselt mint nagyszülei, a Katolikus Királyok.

Beatriz Galindo alakjára ma a történészek úgy tekintenek, mint korának kiemelkedő humanistájára, aki a kultúra és a nők felemelkedése felett bábáskodott.

La-Latina-Beatriz-Galindo-streetart
Beatri Galindo arcképe egy madridi bár bejárata mellett (Fotó: KultúrExpress)

Te milyen kiemelkedő jelentőségű spanyol nőt ismersz? A hozzászólásban megírhatod!

Szerző: Marton Ildikó

Művészettörténész, néprajzos muzeológus. A KultúrExpress alapító tagja.

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük