Hagyaték a cipősdobozban. Müller Miklós fotóművész képei Madridban

Müller-Miklós-önarckép-Samuval

Meglepetés a szekrényben

Ana Müller 2015-ben döntött úgy, hogy bezárja madridi fényképészeti műtermét és nyugdíjba vonul. Miközben a stúdióban rendezkedett, egy szekrény mélyén talált rá arra a dobozra, amelyben több mint 3000 darab, számára addig ismeretlen fényképnegatívot talált. A dobozt még apja, Nicolás Müller, vagyis Müller Miklós (1913, Orosháza – 2000, Andrin) fotóművész tette félre, aki 1980-ban átadta a műtermét a lányának és Asturias tartományba költözött. Ana nagyon meglepődött, amikor átnézte az anyagot, mert a képek nagy része számára is ismeretlen volt, Magyarországon, Franciaországban és Marokkóban készültek.

Képek-Magyarországról

A tanyavilágot járva

Müller Miklós 1913. április 18-án született Orosházán dr. Müller Jenő ügyvéd és Grossmann Irma gyermekeként. Első fényképezőgépét 13 éves korában kapta, de komolyabban csak a szegedi jogi tanulmányai alatt kezdett érdeklődni a fotózás iránt. Megismerkedett Radnóti Miklóssal, Féja Gézával, Ortutay Gyulával és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként a szociofotózás felé fordult. A fényképészet eszközével igyekezett bemutatni a parasztság mindennapi – sokszor nyomorúságos – életét: rőzsehordó gyermeket, kertészkedő parasztot, kubikusokat, a patakban ruhát mosó nőket.

Müller-Miklós-születési-anyakönyv
Müller Miklós anyakönyvi bejegyzése 1913-ból

A Viharsaroktól Madridig

Az erősödő zsidóellenesség és a hatóságok szemében nem túl hízelgő fényképei miatt Müllert egyre több támadás érte, végül úgy döntött, hogy elhagyja hazáját. Először Ausztriába, majd  Olaszországon keresztül Franciaországba költözött. Párizsban megismerkedett Tihanyi Lajos festőművésszel, az akkor már elismert fotóművész Brassaival és Robert Capával, sőt Picassoval is. Itt kapta az első jelentős megbízásokat is különböző francia magazinoktól. Egy rábízott feladat miatt Portugáliába utazott, ahol azonban a képei miatt újra ellentétbe került a hatóságokkal, bebörtönözték és kiutasították az országból. Közben kitört a második világháború, így Portugáliából az akkor spanyol fennhatóság alatt lévő Tangerbe költözött, ahol végre megnyitotta az első műtermét. A Marokkóban töltött kilenc év során értékes ismeretségeket kötött, ami arra ösztönözte, hogy Spanyolországba költözzön. Madridban nyitott műtermet 1947-ben, és ismert fotósként működött évtizedeken keresztül.

Magyar levél a spanyol levéltárban

Müller Miklós hagyatékának egy részét Madrid Tartomány Területi Levéltára őrzi (Archivo Regional de la Comunidad de Madrid), ahol azt két részre osztották. Az egyik írott dokumentumokat tartalmaz, ezekben találjuk Müller személyes iratait és levelezését a családtagokkal, barátokkal, kliensekkel. Olyan érdekességeket tanulmányozhatunk itt, mint Müller portugáliai keresztlevele vagy édesapja üzenete 1939-ből. A másik, jóval nagyobb gyűjteményi egység mintegy 80 303 fotográfiát számlál. A már említett embereket, tájakat bemutató szociofotók mellett ebben portrékat, eseményfotókat is láthatunk.

Müller-Miklós-Paraszt-1952
Nicolás Müller spanyol parasztot ábrázoló képe 1952-ből. Archivo Regional de la Comunidad de Madrid. Fondo Nicolás Müller

Két gyűjtemény találkozása

A cipősdobozban talált, Ana Müller tuladodonát képező képeket a Madrid Tartomány Területi Levéltárában őrzött fotókkal kiegészülve mutatják be Nicolás Müller. La mirada comprometida címmel. A fényképek Müller életének és munkásságának legfontosabb állomásait jelölik, 26 db Magyarországon, 26 db Franciaországban, 20 db Portugáliában, 24 db Marokkóban és 29 kép Spanyolországban készült 1930 és 1960 között. Mindezt rajzok, újságkivágások, különböző dokumentumok és könyvek egészítik ki.

A kiállítás már járt a Cervantes Intézet tangeri és tetuáni székhelyén Marokkóban, Madridot követően pedig a jövőben látható lesz majd Franciaországban, Magyarországon és Portugáliában is. 

Müller-Miklós-kiállítás
Nicolás Müller kiállítása a madridi Salón El Águila kiállítótérben (2021. május)

Te ismerted Müller Miklós munkáit? Megnéznéd a kiállítását Budapesten?

Szerző: Marton Ildikó

Művészettörténész, néprajzos muzeológus. A KultúrExpress alapító tagja.

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük