A karnevál vége Madridban – A Szardínia temetése

A-szardínia-temetése-Plaza-Mayor

A Szardínia temetése (El Entierro de la Sardina) Spanyolország és Dél-Amerika több pontján is ismert szokás, mellyel a farsangi időszakot zárják le a nagyböjt beköszönte előtt. Gyakorolják Murciában, a Kanári-szigeteken, de ha a szokás eredetét keressük, a szálak Madridba vezetnek.

A-Szardinia-temetése-plakát-2020
A Szardínia temetése plakátja

Egy hagyomány születése

A Szardínia temetésének eredetéről több verzió is kering. Az eltérő történetek közös kiindulópontja, hogy valamikor III. Károly uralma alatt (1759-1788) egy rakomány romlott szardínia érkezett Madridba. Az egyik változat szerint ez éppen hamvazószerdán történt, a szardíniákat ugyanis egy, a király által szervezett farsangzáró ünnepségen szolgálták volna fel. Amikor a szerencsétlenség az uralkodó tudomására jutott, elrendelte, hogy temessék el a bűzös árut a királyi vadászbirtokon, a Casa del Campo parkjában. Az eseményen az ünnepi hangulatban összegyűlt tömeg is részt vett, és ettől fogva a temetés évről-évre megismétlődött.

Farsangi népszokás farsang után

A katolikusoknál a hamvazószerdától húsvétig tartó időszakban, az egyházi böjt alatt tilos volt mindenféle vigalom, táncmulatság, muzsika. Egyes magyarlakta vidékeken húshagyó kedden még bőgőtemetést is rendeztek, ahol a zenészek a nagybőgőt tréfásan eltemették a farsangi időszak utolsó napján. Éppen ezért furcsa a szardínia temetésének időpontja, hiszen hamvazószerdán kerül rá sor! A mulatság eredetileg egyébként nem sokban különbözött az Európában ismert hagyományos farsangi vigasságoktól: a felvonuló tömegben főleg álarcos maskarások vettek részt, közöttük állatalakoskodók is fel-felbukkantak. A jellegzetes madridi ünnepet már 1810-es évek elején megörökítette Francisco de Goya y Lucientes. Ha jól megfigyeljük A Szardínia temetése című alkotást, itt is felfedezhetünk egy medvének öltözött figurát táncolók között.

Goya-A-szardinia-temtése
Francisco de Goya y Lucientes: A szardínia temetése, Madrid, Real Academia de Bellas Artes de San Fernando,1812-14

A Szardínia Temetése Boldog Testvérisége

Hamvazószerda reggelén elegáns, fekete köpenyes, kalapos férfiak és gyászba öltözött hölgyek gyülekeznek a calle Rodrigo de Guevara szűk utcácskájában. Az Alegre Cofradía del Entierro de la Sardina (A Szardínia Temetése Boldog Testvérisége) székháza előtt várakozó gyászmenetben csak az a különös, hogy macskás zászló, egy szardínia bábu és és egy láncon függesztett kis koporsó is felbukkan.

A-Szardínia-Temetése-Boldog-Testvérisége-zászló

A zenekarral kiegészülő menet sípolva, táncolva vágja át a La Latina negyedet, hogy valamikor a délután folyamán a Plaza Mayorra érkezzen. A főtéren beszéd is elhangzik a Szardínia emlékére, majd a résztvevők elvonulnak kicsit pihenni, ebédelni – egyesek józanodni.

Goya és az óriásbábok

A résztvevők kora este gyűlnek újra össze a San Antonio de la Florida téren. A hely az itt álló kápolnáról nevezetes, amelynek kupoláját Francisco de Goya freskója díszíti, sőt, a festő sírja is itt található. A Boldog Testvériség tagjai és a Szardínia ekkor már óriásbábokkal, jelmezes felvonulókkal egészül ki. Az óriások között a legfeltűnőbb alak maga a festő Goya, akit jellegzetes, gyertyákkal körberakott kalapjáról könnyen felismerhetünk. A tömeg ellenére az az érzésünk, hogy egy igazi helyi ünnep részesei vagyunk, a kerület apraja-nagyja gyűlik itt össze, a gyerekek iskolából jövet, még a táskájukkal a hátukon csatlakoznak a felvonuláshoz.

A Szardínia temetése

A menet átkel a Manzanares folyó hídján és általában egy-egy bár közelében meg-meg állva halad a Casa de Campo park felé. Közben vidám gyászbeszéd hangzik el, majd a park egyik terén végső búcsút vesznek a Szardíniától, egyúttal a farsangi időszaktól. Az estét tűzgyújtással koronázzák, a bátrabbak természetesen át is ugorhatják a lángokat.

Óriásbábok-a-szardinia-temetése

jelmezesek-szardínia temetése

Gyászbeszéd-Szardinia-temetése

szardínia-koporsóban

tűz-a-szardínia-temetése

Felétek milyen farsangi hagyomány van szokásban? A hozzászólásban megírhatjátok!

Szerző: Marton Ildikó

Művészettörténész, néprajzos muzeológus. A KultúrExpress alapító tagja.

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.